A következő jegyzet Miklósi Gábor tollából származik, és az Index.hu portálon jelent meg. Mivel az itt leírt nyomozati "munka" kísérteties hasonlóságot mutat a Sanya ügyében folytatott eljárással, a rendőrség mindkét esetben figyelmen kívül hagyja a bizonyítékokat, és csak a vádelemelés elérése a vágyuk, nem pedig az igazság kiderítése, gondoltam a jegyzet ide kívánkozik. Persze, ha hasonló információkhoz más ügyekben is hozzáférnénk, biztos vagyok benne hogy még tucatnyi hasonló "sikertörténetről" számolhatnánk be. Ennek ellenére érdemes megfigyelni hogy Magyarországon milyen hatással van egy rendőr/bíró stb. karrierjére egy ártatlan ember tönkretétele.

"A móri gyilkosság a magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabb bűncselekménye volt. A felelősök megtalálására és megbüntetésére tett kísérlet pedig a rendszerváltás utáni magyar igazságszolgáltatás történetének egyik legsötétebb fejezete.

Mór miatt egy ember - Kaiser Ede - már jogerősen tényleges életfogytig tartó börtönbüntetését tölti, és minden bizonnyal a ma felmentett Hajdu Lászlónak is börtönben kellett volna meghalnia, ha egy nagyjából nulla esélyű, fatális véletlennek köszönhetően nem kerülnek elő a valódi tettesek.

Kaiser és Hajdu mindketten erőszakos bűnözők, akik rablásaik miatt rászolgáltak a sokévi börtönre. Ettől azonban még joguk lett volna ahhoz, hogy tisztességes eljárás keretében szülessen ítélet arról, ők követték-e el a móri iszonyatot.

Mór mindkettőjük bűnözői profiljából kilógott: a bankfiókban semmi sem úgy történt, ahogy korábbi - részben közös - rablásaik alkalmával. Letartóztatásuk után valamennyi (köztük több, még fel sem tárt) bűncselekményüket elismerték. Azt azonban mindvégig elkeseredetten tagadták, hogy Móron ők jártak volna.

Ettől persze még lehettek volna ők a tettesek. Csakhogy Kaisernek közepes, Hajdunak pedig betonkemény alibije volt az Erste-fiók elleni támadás idejére. Mindkettő a mobiltelefonjaik hívás- és cellaadatain alapult: a bankrablás idején Kaiser a barátnője lakásában folytatott beszélgetéseket, Hajdu pedig a háza eladása ügyében tárgyalt valakivel Csepelen.

A rendőrök nem hittek a bizonyítékoknak. A szükséges logikai bukfencek révén sikerült a józan észnek ellentmondó magyarázatokat kiizzadni, sőt, Kaiser befeketítése érdekében még barátnője családja ellen is eljárást indítottak hamis tanúzásért. Hajdu alibije azonban annyira erős volt, hogy őt az ügyészség a rendőrség vádemelési javaslata ellenére sem vádolta meg a gyilkosságokkal.

A két ember ugyanis - közös előéletük miatt - csak együtt követhette el a vérengzést. A vádhatóság attól félt, ha alibije miatt a bíróság felmenti Hajdut, a kettejük bűnösségére építő vád Kaiser tekintetében is összedől.

A nyolcszoros gyilkosságot azonban a szemtanúk szerint legalább két ember követte el, ezért az ügyészség kreatívjai a vádirat kedvéért kitaláltak egy ismeretlen társat Kaiser mellé. A trükk bejött: Kaiserre sikerült első, majd másodfokon is ráverni Mórt.

Ekkor viszont azon az alapon, hogy az immár jogerősen elítélt Kaisernek kizárólag ő lehetett a társa, a megismételt elsőfokú eljárásban Hajdu ellen is vádat emeltek a gyilkosságok miatt. Az ügyészségen abban bíztak, hogy a kizárólagos tettestárs jogerősen megítélt bűnössége elég lesz Hajdu erős alibijének a megingatására.

A számítás majdnem bejött, az új elsőfokú tárgyalássorozat fejleményei Hajdu szempontjából roppant kedvezőtlenül alakultak. Egészen addig, amíg a valódi móri gyilkosok, Nagy László és Weiszdorn Róbert rendőrkézre nem kerültek.

Ha a magyar bűnüldözési és igazságszolgáltatási szerveken múlik, Mórért két olyan ember bűnhődött volna élete végéig, akik az adott ügyben kizárólag azért kerültek a rendőrség látókörébe, mert egy korábbi társuk, Kiglics Attila a pénzjutalom és a saját ügye kedvező elbírálása érdekében bemártotta őket.

Innentől kezdve a nyomozást, a vádemelést és a bírósági eljárást is mindvégig annak a célnak állították a szolgálatába, hogy ez a két ember bűnösnek találtasson. E cél érdekében a nyomozók a bíróságon még csuklyás fejű, anonim tanúkkal is megpróbálták igazolni, hogy Hajdu a börtönben elismerte a fegyverek beszerzését.

Valahogy a nem egyező móri ujjlenyomat, és a szemtanúk erősen kétséges felismerési tanúvallomásai is mind Kaiserék ellen estek latba. Az elsőfokú tárgyalás bírája, Varga Zoltán egészen addig ment, hogy kivetette Kaiser híváslistáját a bizonyítékok közül: szerinte a vádlott alibigyártásra használta a mobilját.

Nehéz elhinni, hogy a büntetőeljárás során egyetlen illetékesnek sem fordult meg a fejében, hogy nem a móri gyilkosok kerültek a vádlottak padjára. Mégis inkább a közvélemény és a politika elvárásának próbáltak megfelelni.

A nyomozást vezető Zsombok György alezredes, akkori főosztályvezető ma ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatóhelyettese. A Kaiser Edét első fokon elítélő Varga Zoltánt idén nyáron a Legfelsőbb Bíróság tagjává választották. Az ügyészség váderedményessége közel 96 százalékos: akit ma a vádlottak padjára ültetnek, azt a magyar bíróság szinte biztos, hogy bűnösnek találja. Kaiser Ede is csak azért élhet még, mert Magyarországon nincs halálbüntetés."

Forrás: Index